EU-utasításra rendezõdhet a magyarországi kábelhelyzet

Hányan háborodtunk már fel azon, hogy a lakóhelyünkön csak egy kábelcég mûködik, amelyik aztán olyan csatornaleosztást ad és annyiért, ahogy és amennyiért csak akarja – a kábelszolgáltatók ugyanis felosztották egymás között a piacot, noha ez teljesen ellentmond a szabad verseny alapelveinek. Az Európai Bizottság nemrég rádörrent Magyarországra, ami bizakodásra adhat okot. Talán.

Az alapcsomagban semmi nincs benne, a családiban minden benne van, csak éppen az érdekes csatornák nem, a többi meg szinte megfizethetetlen – számos kerületben ez a kiindulópont. Sebaj, mondhatnánk, majd keresünk egy másik szolgáltatót. Csakhogy az nincs. A nagy szolgáltatók ugyanis – miután megfojtották a kicsiket -, egyszerûen megegyeztek egymás között, és mint a maffiabandák, körzetekre osztották az országot.











A piacgazdaságba most már második évtizede lassan beleszokó magyar átlagpolgárnak pedig szöget üt a fejébe, hogy hát a szabad verseny, vagy mi, az pont errõl kellene, hogy szóljon. Tehát hogy ha valami nem tetszik, akkor váltok. Ez a piacon részt vevõ cégek érdeke (kellene hogy legyen), és nem utolsó sorban ez a fogyasztó érdeke is, hiszen így mégis van némi választási lehetõsége.

Nem sok, persze, mert ugye tudjuk, hogy a kommunizmust a kapitalizmustól leginkább az különbözteti meg, hogy míg az elõbbinél mindössze egy nagy cég mûködik, az utóbbi esetében kettõ, vagy legfeljebb három, de nem több. Van Pepsi Cola group és Coca Cola group, de a Fanta, a Sevenup, a Sprite, vagy a Canada dry nem riválisai a kóláknak, mert a nagy cégek alá tartoznak, akárcsak az OMO a Henkel alá, de lehet, hogy ez utóbbi rosszul tudom.

A lényeg, hogy ezt még csak-csak lenyelné az ember, mondván, még két cég versenye is csak verseny.

De az már nehezebben megy le a torkunkon hogy azt tapasztaljuk: a nagy cégek összefognak – ellenünk, fogyasztók ellen. Vegyük csak a két nagy kereskedelmi adót. Szisztematikusan összehangolták a mûsorukat, ugyanabban az idõben mennek a vetélkedõk, az amerikai sorozatok, vagy a saját gyártású showmûsorok.

Ez látszólag teljesen ellentmond a saját érdekeiknek is, hiszen lemondanak arról, hogy egy másfajta mûsorral átcsábítsák magukhoz a rivális adótól éppen sugárban hányó tévénézõt.

Pedig dehogy! Éppen ezáltal kényszerítik csatornafüggõségre az illetõt, hiszen annak döntenie kell: vagy a barátok köztet, vagy a jóban rosszbant nézi. És nem híradót, beszélgetõs mûsort, neadj’ isten természetfilmet.









Összahangolták a reklámblokkokat is, amivel végképp kicsesztek velünk…

Valami hasonló történik a politikában is, de ebbe nem megyünk bele, ugyebár.

Foglalkozzunk inkább a hírrel:

Az EU, egészen pontosan Neelie Kroes versenypolitikai EU-biztos állásfoglalása szerint Magyarország megfosztja a kábelszolgáltatókat attól, hogy akaratuk szerint nyújtsák az átviteli szolgáltatásokat. Mivel ez a fogyasztók választási szabadságának kárára korlátozza a versenyt, az EU-biztos felszólította a magyar kormányt a rendellenesség felszámolására, vagyis a médiatörvény megváltoztatására.

A magyar kormánynak két hónapon belül választ kell adnia Brüsszelnek, és amennyiben nem rendezi a kérdést, akkor az eljárás az EU luxemburgi bíróságán folytatódik.

Elszomorító, hogy kívülrõl kell beavatkozni a magyar fogyasztók érdekében, de legalább valaki ránk dörrent, és remélhetõleg hamarosan megszûnik ez az anomália.

Persze nem biztos. A kábeltársaságok lobbija ugyanis igen erõs…

És akkor marad az alapcsomag.