Védõangyal, túl a nyolcvanon
- Katona Ferenc professzor, a neurológia magyar óriása
Fehér köpenye nyolcvanegy év élettapasztalatát takarja. Magáról nem szívesen beszél, sokkal inkább szorgalmazza, hogy az osztály eredményeirõl, fejlõdésérõl, sikereirõl essen szó. Számos orvosi szakkönyv szerzõje, egy módszer névadója, tanár, sebész, biológus, orvos: dr. Katona Ferenc.
A professzor úr közremûködésével jött létre 1973-ban a Fejlõdésneurológiai Osztály a Svábhegyi Állami Gyermekgyógyászati Intézetben. Ide a nem megfelelõ fejlõdésû újszülöttek és csecsemõk kerülnek, hogy az orvosok mielõbbi diagnózist állítsanak fel betegségükkel kapcsolatban.
Katona Ferenc szerint legalább akkora felelõsség itt egészségesnek nyilvánítani valakit, mint megkezdeni a kezelését, hiszen az ebben az esetben a szülõk megnyugodhatnak.
A professzor úr fehér köpenye nyolcvanegy év élettapasztalatát takarja. Fotó: Varga Imre
- Minden intézmény annyit ér, amennyire fejlõdni képes. Reméljük, hogy a mi osztályunk is a fejlõdõképes intézmények közé tartozik. Nálunk nem csak az itt dolgozók fejlõdnek, hanem maga a betegellátás is képes megújulni. Jelszavunk így hangzik: milyen korán van már késõn? – mondja a professzor.
Ez a mottó jól jelzi, hogy döntéseiket gyorsan kell meghozniuk – minél korábban kezdik a kezelést, annál nagyobb a siker esélye. Az osztályon együtt dolgoznak orvosok, gyógypedagógusok, pszichológusok – közös céljuk, hogy az újszülöttek minél elõbb szakszerû neurológiai segítségben részesülhessenek.
Ma már az újszülöttosztályok irányítják hozzájuk a betegeket, így egyre korábban lehet megkezdeni a habilitációt, vagyis a kezelést. A dolgozók évente körülbelül száz órát oktatnak is – a professzor szorgalmazására lett a fejlõdésneurológia az orvostudományi egyetemen és a gyógypedagógiai fõiskolán is az alapképzés fontos tantárgya.
A doktor úrnak biológusi végzettsége is van, de – mint mondja – ez csupán hátteret ad ahhoz, hogy megértse az idegrendszeri összefüggéseket. Férfi létére azért kezdett újszülöttekkel és csecsemõkkel foglalkozni, mert húsz esztendõn át agysebészként dolgozott, s eközben gyakran kerültek a keze alá kisgyermekek.
- Az emberi agy a kezdeti körülbelül 350 grammról az élet folyamán mintegy 1200-1300 grammosra fejlõdik. Eközben viszont nem csak súlygyarapodás következik be, hanem teljes szerkezeti átalakulás is. Ez érdekelt engem igazán – vallja.
A kezelt gyermekek fele teljesen meggyógyítható. Fotó: Varga Imre
Megszámlálhatatlan módszerbéli újítása mellett egyik nagy felfedezése volt a cerebrális parezisben (agyi eredetû bénulásban) szenvedõ gyermekek kezelési módszerének megújítása. Végtelenül leegyszerûsítve így fogalmazhatunk: arra jött rá, hogy a magzati korban kialakuló elemi mozgásminták a bénulások után is megmaradnak, s ezek „gyakoroltatásával” az idegpályák fejleszthetõek.
A kezelt gyermekek fele teljesen meggyógyítható, negyedénél a további kezeléseket igyekeznek elõmozdítani más intézetekben, további negyedük állapota nem változik. A módszerre külföldön is felfigyeltek, így történt, hogy a professzor úr Kínától az USA-ig tarthatott már elõadásokat.
Találmánya a világ megannyi részén elterjedt, s részben ez is Európa többi államának szintje fölé emelte a magyar mozgássérültek javulási esélyeit.
Katona doktorról 2003. májusában egy Budapest méretû mexikói városban, Quereratóban módszertani központot neveztek el. Emellett Vámos Tibor és szakavatott kecskeméti filmes kollégák segítségével kidolgozott egy számítógépes animációs programot, mellyel az informatikához szokott orvostanhallgatók számára látványosan tudja bemutatni az idegi folyamatokat. Idén tizedik alkalommal rendezik meg a REHA rehabilitációs kongresszust és szakkiállítást, amelyben ugyancsak tevékenyen részt vállal.
Mindezt nyolcvanegyedik évében teszi. - Honnan az energia? – kérdezem, amire csak mosolyog:
- Részben a szerencsétõl, a genetikai adottságoktól függ, részben a környezettõl: egészen sajátos élmény fél-háromnegyed napot olyan környezetben dolgozni, amelyik ennyi energiát tud adni…
Egyetértek Kovács Timivel. Most értettem meg igazán, hogy mennyi mindent tanulhattunk meg tõle. És nem csak az elmélet volt az, ami megragadott, hanem az osztályon eltöltött kis, de annál emlékezetesebb és hasznosabb idõ. Köszönjük!
Valóban fantasztikus személyiség! Azt hiszem az évfolyamom (és köztük én is) nagyon szerencsés! És szívbõl kívánom, hogy még sokakat tudjon ekkora megtiszteltetésben részesíteni.
Köszönöm nagyon, hogy olvashattam ezt! A fiamat 24 éve is doktor úr meg a lelkes csapata mentette meg a nyomorékká válástól, amit más orvosok simán hagytak volna! Koraszülött volt 7 hónapra,1,6kg-val és amikor három hónapos vizsgálatakor két doktornõ beszélgetésébõl elcsíptem azt a - nem nekem, az anyának szánt! - mondatot: hogy kötött az izomzata a gyereknek, hálisten tudtam, hogy ez mit jelent,. Volt ugyanis két barátnõm elõttem ilyen problémákkal, de õk késõn tudták meg ennek a jelentõségét.
De a Katona-módszerról tõlük hallhattam legalább, mert akkor más "gyógyítók" a szájára nem vették a nevét...
Azonnal felromboltunk a picivel Dr. katonáékhoz tehát, és rögvest ott is tartották a picinket. Aztán beállígtották a tornáját:1 évig napi 6-szor speciálisan kellett foglalkozni vele, betanítani alapmozgásokra a kicsit, majd viszahordani kontrollra, stb.
Amikor - ez 24 éve volt, remélem ma már más a helyzet!!! - a Schöpf-Méreiben, ahol szültem õt, megtudták, hová is viszem a fiamat, kitagadtak onnan, úgy megsértõdtek. Õk a hülye izomlazító gyógyszerezésben utaztak, ami salátává tette a csecsemõket. Láttunk egy év alatt nagyon sok tragédiát, amelyek a késõi odakerülés miatt következtek be.
Három hónaposig tartott az a kor, amikor bele lehetett avatkozni mozgások begyakorlásával a negatív tendenciákba. Nekünk - hála Dr. Katonának, Isten éltesse! - ma van egy mindjárt jogi doktorrá avatott (lekopogom!) gyönyörû, 186 cm-es egészséges fiúnk!
Úszott, vizipólozott régebben, ma néha focizik; szóval él, mint hal a vízben!
Megkérdezném, hogy idézhetnék-e az Önök cikkébõl a weblapomon, hogy még többen tudjanak errõl a csodás helyrõl? Mert nagyon sok "kishibás" baba születik ma is, és kevesen ismerik ezt a svábhegyi mentsvárat sajnos még mindig!
A honlapunkon megjelenő anyagok, cikkek, dokumentumok, képek, rajzok, ábrák, grafikonok, stb. a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény, valamint a Polgári Törvénykönyv alapján szerzői jogi védelem alatt állnak, és azok bármely, engedély nélküli felhasználása tilos.