Katona doktor úr mentette meg a fiamat attól, hogy nyomorékká váljon

A fiamat 24 éve Katona doktor úr és lelkes csapata mentette meg attól, hogy nyomorék legyen, amit más orvosok simán hagytak volna! – írta nekünk Szász Judit Védõangyal, túl a nyolcvanon - Katona Ferenc professzor, a neurológia magyar óriása címû cikkünk kapcsán. Hozzászólását azért közöljük le külön cikként, mert abban bízunk, hogy a pozitív példa többeket rádöbbenthet arra, hogy – ha már az egészségügy ezt nem teszi meg maradéktalanul -, jobban figyeljen gyermeke születésénél a rendellenességekre.

A fiam 1,6 kilogrammal született 7 hónapra, és amikor három hónapos vizsgálatakor két doktornõ beszélgetésébõl elcsíptem azt a - nem nekem, az anyának szánt! - mondatot: hogy a gyereknek kötött az izomzata, hál’isten tudtam, hogy ez mit jelent.

Volt ugyanis két barátnõm akiknek a gyermeke hasonló problémával jött a világra, de õk sajnos késõn tudták meg ennek a jelentõségét.

A Katona-módszerról tõlük hallottam, mert akkoriban más orvosok – minden bizonnyal szakmai féltékenységbõl - a szájukra nem vették a doktor nevét. Azonnal elmentünk a picivel Katonáékhoz, és rögvest ott is tartották a fiamat. Aztán beállították a tornáját: 1 évig napi 6-szor speciálisan kellett foglalkozni vele, betanítani alapmozgásokra a kicsit, majd visszahordani kontrollra.

Mindez 24 éve történt. Amikor a Schöpf-Méreiben (ott született a pici) megtudták, hová is viszem a fiamat, „kitagadtak” onnan, úgy megsértõdtek. Õk a hatástalan izomlazító gyógyszerezésben utaztak, ami salátává tette a csecsemõket. Nagyon sok tragédiát láttunk egy év alatt, amelyek a baj kései felismerésébõl fakadtak.







A speciális mozgások begyakorlásával három hónapos korában lehetett beavatkozni a negatív tendenciákba. Nekünk - hála Dr. Katonának, Isten éltesse! - ma van egy mindjárt jogi doktorrá avatott (lekopogom!) gyönyörû, 186 cm-es, egészséges fiúnk!

Úszott, focizott vizipólózott, szóval él, mint hal a vízben!

Manapság is van esély arra, hogy -most született - gyerekek "megnyomorodhatnak" valamilyen szülés miatti, vagy már terhesség alatti, akkor fel nem fedezett bajtól, mert szüleik, orvosaik nem tudnak semmit errõl a lehetõségrõl!

Rengeteg ilyen kölyköt láttunk az egy év alatt, meg a kontrollok idején, amíg odahordtuk õt. Õket sem utasították el Katona professzorék, de sokat lendíteni már nem tudtak rajtuk, mert késõn kerültek oda.







A konduktorok egyébként személyre szabottan állították össze a módszert, amelynek az volt a lényege, hogy a magzati létben nem kifejlõdött mozgásformákat gyakoroltatták. Én egy Beatles-kazettára napi hatszor tornáztattam a kicsit: hengergettük egyik oldaláról a másikra, kúsztattuk, felhúztuk ülésbe, hintáztattuk õt. Ezeket a mozgásokat - kivéve a hintázást – egy normális gyerek már eleve tudja.

Amit Önök írtak, az szerintem életmentés, és sajnos jellemzõ erre az országra, hogy negyedszázaddal a mi esetünk után, csak az Önök lapjában olvastam megemlékezést a professzorról.

Ezúton is köszönjük Szász Juditnak a reagálást.