A forint és a devizahitel problémája

A magyarok és a forint két szorosan összekapcsolódó fogalom. Valaki rajong érte, valaki szabadulna tõle, sok mindent átvészelt népünk nemzeti valutánkkal, de sok bajt is tulajdonítottak neki. Gazdasági sorozatunkban olyan alapfogalmaknak járunk utána, amelyeket mindenki használ, de pontosan nem biztos, hogy tisztában vagyunk az értelmükkel.

Mit is érdemes tudni róla: Egy kis ország alacsony értékû fizetõeszköze, amely sodródik Magyarország, Európa és az egész világ gazdaságának folyamatai között. A forintot, mint más értéket (részvény, kötvény, arany, búza, stb.) lehet adni–venni a piacon szinte korlátlanul. És éppen ez a legtöbb probléma kiindulópontja, hiszen gondoljunk csak bele, hogy a mi kis országunk összes forint érméje milyen kicsi mennyiségû az amerikai dollárhoz képest, amely nem csak a kontinensnyi ország, hanem a világ számos pontján elfogadott hivatalos fizetõeszköz.

Ha csak ebbe az apró részletbe belegondolunk, érthetõvé válik, miért olyan kiszolgáltatott a nemzetközi piaci hírek, folyamatok számára nemzeti valutánk. Természetesen a mindenkori magyar kormány megtesz mindent valutánk stabilitása érdekében, hiszen csak ez lehet minden hosszútávon gondolkodó magyar állampolgár érdeke.

Sok mindent átvészelt népünk nemzeti valutánkkal.

A forintnak annyira kicsiny a jelentõsége a Föld összes valutájához képest, hogy gyakorlatilag minden magyarországi, közép-európai, európai politikai, gazdasági eseményre érzékenyen reagál. Ez olyannyira komoly dolog, hogy ha Lengyelországban pozitív gazdasági események történnek és eközben nálunk kisebb kormányválság van, a kelet-európai hírek összességében az USA-ba már pozitívként juthatnak el, elkezdenek kelet-európai valutákat vásárolni, - így forintot is - , és végeredményben a növekvõ kereslet a kormányválság ellenére megemeli a forint árfolyamát, ami egyébként a piaccal teljesen ellentétes folyamat.

A bevezetõ után rátérhetünk a magyar lakosság jelentõs részét érintõ devizahitel problémára.

Mitõl is félnek az adósok?

Amikor a hiteligénylõ megkapja a kért kölcsönt a banktól, a bank a leggyakoribb devizák (euro, vagy svájci frank) napi árfolyamot veszi figyelembe, természetesen eladási áron, amely a napi hivatalos középárfolyamtól akár 4-5 forinttal is eltérhet. Azért fontos kiemelni ezt a tételt, mert az adósok csak késõbb szembesülnek azzal, hogy a napi forint/euro közép árfolyam szerint 1 euro 250 forintot ér, de a banktól 245-ért lehet megvenni. Azaz ha az igénylõnek 1.000.000 forint kölcsönre van szüksége, papíron nem 4000 euro kölcsönt kapott, hanem rögtön 4082-t, amikor pedig visszafizeti az immár 82 euróval megnövelt összeg törlesztéseit a bank az aktuális vételi áron (ugyanaznap 255 forint) követeli vissza, így lesz a váltások közepette az egymilliós hitelbõl rögtön 1 millió negyvenezer forint, kamatok és kezelési költség nélkül.

A forintot, mint minden más értéket (részvény, kötvény, arany, búza, stb.) lehet adni–venni a piacon szinte korlátlanul.

És nem is ez a legnagyobb kockázat, hanem a forint árfolyamának esetleges romlása, azaz az 1 euroért egyre több forintot kell adni és mivel havi törlesztésekrõl beszélünk ezért gyakorlatilag nincs két olyan hónap, amikor ugyanazt az összeget fizetnénk.

A kockázat sok oldalon jelenik meg, de biztos, hogy az adóson fog lecsapódni, hiszen elég, ha a középárfolyam 10 forinttal változik valamilyen hazai esemény miatt, máris nõ, vagy csökken a törlesztõrészlet. Sajnos az utóbbi idõben nõ, hiszen mostanában 1 euró leginkább 260 forintor ér, a bank pedig a hitel összegét devizában tartja nyilván.

Emellett sajnos számolni kell a deviza (euró, svájci frank) esetleges árfolyam-ingadozásával is, ez ráadásul hazánktól függetlenül történik, hiszen például Svájc valutájára Magyarországnak igen kis hatása van, és ha véletlenül az események hatására a svájci frank megerõsödne a nemzetközi piacon, akkor a hazai eseményektõl függetlenül megint több forintot kell fizetni egy frankért.

A forint árfolyama nemzeti stratégiai érdek, ezért a kormányok igen nagy jelentõséggel kezelik a kérdést. Sokan azt gondolják, hogy egy termék értékét csak és kizárólag a piaci kereslet és kínálat egyensúlya határozza meg, ezért engedni kell a forintot szabadon útjára, majd a piac eldönti mennyi a valós értéke. Azonban figyelembe kell venni, hogy egy ilyen kis ország pénzállományának szabad vásárlása könnyen az egész nemzetgazdaságot kiszolgáltatottá teheti gazdasági csoportok számára. Ezért próbál az aktuális politikai vezetés gazdaságpolitikájától függõen beleszólni a forint árfolyam-ingadozásába vétellel, vagy eladással.

A legnagyobb kockázat a forint árfolyamának esetleges romlása, ami azt jelenti, hogy 1 euroért egyre több forintot kell adni.

Viszont itt azonnal szembekerülünk a szabad piaci áramlások elvével, hiszen a forint árfolyamának állam általi befolyása a teljes nemzetgazdaságra hatást gyakorol, gondoljunk csak az exportáló, vagy importáló cégekre.

Sosem könnyû megállapítani, milyen mértékben szólhat bele az állam a nemzeti valuta értékébe, különösen egy olyan helyzetben, amikor a forint valós értékét rövid idõn belül meg kellene határozni az euróval szemben, hiszen elõbb-utóbb az euró lesz fizetõeszköz Magyarországon és csakis az lehet a kormány érdeke, hogy a forint valós értékén kerüljön átváltásra a csatlakozás idején. Amennyiben mégsem így történne, beláthatatlan gazdasági anomáliák következhetnek a csatlakozást követõ idõszakban.

Összefoglalva: nem könnyû egy egészen kis nemzetközi súlyú valutával lavírozni a világ pénzügyi térképén.

Irk Attila