Egyébként - Semmi Fico, nálam van a slukker

Van egy barátom Szentendrén, aki rendszeresen átjár Párkányba sörözni, mert hogy Szlovákiában jó a sör. Ezen felül a szlovák tippmixen is rendszeresen játszik, mert jóval olcsóbban lehet fogadni odaát, mint idehaza. Na most ez az én barátom kifejezetten szeret oda járni. Nem csak azért, mert még sosem verték meg és még egyszer sem gyújtották rá a magyarcímeres hátizsákját, hanem azért is, mert az ottani emberek – magyarok, szlovákok – egyszerûen jó arcok, és kész.

A minap engem is elhívott. A cimbinek valószínûleg az volt az eredeti elképzelése, hogy erõltetett ütemben elmagyarosítja a párkányi kocsmákat, és hogy mihamarabb az egyébként ihatatlan Borsodi molinója villogjon a Zlaty Bazant helyén. Megorrolta ezt a pozsonyi metrofasiszta kultúra legodaadóbb ikonja, Jan Slota ápolt is, aki azon nyomban lecsapott és nemzeti veszélyt szimatozva kiadta a jelszót: Magyarok a Duna mögé!

Az, hogy a Duna nevû izé, ami gondolom Szlovákia szerves része, véletlenül keresztülfolyik Magyarországon, már kissé árnyalja a képet, így a morpho intenzíven hezitál a Kiskunság és a Balaton között.

Robert Fico szlovák miniszterelnök rögtön elhatárolódott a Slota-féle viccektõl, hogy aztán a szájából segget csinálva mégis bevédje kedvenc koalíciós partnerét. Hogy miért kellett neki két fasiszta párttal koalíciót kötni, az legyen az õ gondja, de hát ez a Slota pontosan tudja, hogy nem elég fasisztának lenni, annak is kell látszani.

Régi történet ez.

A szlovákok függetlenségük kikiáltása óta, ha el akarják terelni a figyelmet gazdasági nehézségeikrõl, momentán a kiugróan magas munkanélküliségrõl, rögtön elõrántják a magyarkártyát és vadul zsírozni kezdenek. Ennek legnagyobb mestere egy Vlagyimir Meciar nevû ápolt volt, akinek pártja véletlenül most is tagja a szlovák kormánykoalíciónak. Meciaron egyébként feltûntek a szenilitás elsõ zavarodott jelei, amikor is a c-variánst elõrántva megpróbálta Fico ápoltat a normalitás medrébe terelni.

Na, szépen vagyunk, vaze! Az egyik fasiszta utasítja rendre a másik fasisztát. Fico miniszterelnök meg lapít, mint a brindza a hûtõben és reflektorfénybe állítja Jan Kubis külügyminisztert, aki kinõtt érettségi zakójában próbálja elmagyarázni, hogy miért is nem fasiszta, aki egyébként az.

Egyébként ezzel az egésszel még baj sem volna, mindenki abban a játszóházban hancúrozik, amelyikbe a szülõk befizetik. A baj ott kezdõdik, hogy néhány magát rendkívül intenzíven szlováknak képzelõ fiatalember a közel-keleti folklór hatása alatt, amúgy M. Giorgio Richárd-módra heveny magyarzászló-égetésbe kezd. Lehet, hogy õket is gyanús cukorkával etették, bár a morphónak úgy tûnik, hogy a cukrosbácsi szerepét Jan Slota alakítja.

Néhány zászlót elégetünk, néhány magyart megverünk, és máris zuhanni kezd a munkanélküliség Szlovákiában. Ráadásul úgy csinálunk, mintha az a néhány magyarországi seggfej, aki a Hajrá lökdmeg SC felirat helyett „Felvidék, veled vagyunk” zászlóval jár focimeccsre, egyenrangú partnere lenne a magyarverõ szlovák hülyegyerekeknek.

A haverom továbbra is párkányba jár sörözni, inkább ott költi el a pénzét, mert jobb a nedû, meg a társaság is. Fico miniszterelnöknek meg el kéne végre magyarázni, hogy fasisztoid, elmebeteg politikusokkal Európában semmire nem megy, egyébként…