"A kisiskolák gazdaságos fenntartása, méginkább szakmai színvonaluk emelése a mai oktatásügy egyik legizgalmasabb, legfontosabb kérdése. Hazai neveléstörténetünk egyik állandó vitatémája ez, amely következik az ország településszerkezetének adottságaiból, a kistelepülések magas arányából. Örökös küzdelmet jelentett a feladattal való birkózás az iskolafenntartó államnak és egyházaknak egyaránt. A kistelepülések gondjait tovább növelte az elnéptelenedés, a fogyó gyermeklétszám - írja Petró András, az októberben megjelent A kistérségi tárulások közoktatásban betöltött szerepe, fejlesztési lehetõségek címû tanulmánykötet szerkesztõje.A cikk a Köznevelésben jelent meg.
A kötetben közölt nyolc dolgozat szerzõi (mindannyian a kutatás elvi és módszertani követelményeit elsajátított szakemberek) az iskolájuk, az iskolát körülvevõ kistérség társulási szervezetét vizsgálják, elemzik, érékelik, bemutatják az összefogáshoz eddig megtett lépéseket, annak buktatóit, az elért eredményeket.
A szerzõk valóságos országjárásra invitálnak: Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a tokaji kistérséget vizsgálják, az egyik tanulmány egész Hajdú-Bihar megyére kiterjed, többek között megismerhetjük a kiskunhalasi, a téti, a tabi, a barcsi, vagy a bólyi kistérséget. A kötet elején közölt térképen szürkére satírozták a gazdasági szempontból elmaradottnak tartott térségeket. Sajnos az ország jelentõs része szürke...
Benkõ Ferencné dolgozatából kiderül, hogy Tiszaladányban a növekvõ munkanélküliséggel arányosan egyre jobban romlik a családok anyagi helyzete, növekszik a környezeti okok miatt veszélyeztetettek aránya. A szülõk részérõl a fokozódó pszicgo-szociális stressz hatására egyre kevesebb törõdés irányul a gyermekekre. A veszélyeztetett és a hátrányos helyzetû tanulók aránya növekvõ tendenciát mutat, az elsõdleges cél a tankötelezettség teljesítésének feltételeit megteremteni.
A legtöbb szerzõ megemlíti, hogy a veszélyeztetett és hátrányos helyzetû gyermekek száma folyamatosan nõ. Az ingerszegény környezetbõl jövõ gyermekek családi modelljébõl hiányzó tapasztalatok, élmények és kommunikációs készségek Tiszaladányban nagyban meghatározzák a feladatokat: az egészséges életmódra nevelést, az anyanyelvi alapozást, a csoporttársaskhoz és a felnõttekhez való pozitív érzelmi viszony kialakítását.
Az iskolába járó gyermekek többsége jelentõs szociális, mûvelõdési, mûveltségi hátránnyal érkezik. Czagány-Mákosné Móczár Gertrúd a kiskunhalasi kistérségrõl szóló tanulmányában arról ír, hogy a "kisebb óvodák és iskolák nem tudják teljesíteni a kistérségi, vagy intézményfenntartó társulások számára támasztott kiegészítõ normatíva kritériumait: a tanulócsoport számok csökkenésével ugyanis nem csökkent arányosan a pedagógusok létszáma.
Igény lenne a logopédus, fejlesztõ pedagógus és pszichológus státuszok bõvítésére, gyógypedagógus beállítására. Lényegesen javulna az ellátás, ha a gyermekek szûrése, gondozása a saját intézményben történne meg.
A bólyi kistérség jellegzetessége - az aprófalvas településszerkezet mellett -, hogy meghatározó a német kisebbség aránya, a Bóly városi iskolában az országban elsõként, 1982-ben vezették be a kéttannyelvû programot. A kisebbségi nyelvoktatásban résztvevõ tanulók után juttatott normatíva eddig némiképpen pótolta az apadó létszám miatt kiesõ normatív támogatás mértékét. A tavalyi és az idei évben viszont a fenntartónak nagyobb összeggel kellett pótolnia a hiányt.
A legtöbb tanulmányból kirajzolódik az az igény, amelyet Szurmainé Silkó Mária fogalmazott meg Hajdú-Bihar megyérõl szóló dolgozata bevezetõjében: "Meggyõzõdésem, hogy a kistérségek felzárkóztatása, esélyeinek javítása csak a közös gondolkodás, a közös összefogás eredményeképpen valósulhat meg".
A honlapunkon megjelenő anyagok, cikkek, dokumentumok, képek, rajzok, ábrák, grafikonok, stb. a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény, valamint a Polgári Törvénykönyv alapján szerzői jogi védelem alatt állnak, és azok bármely, engedély nélküli felhasználása tilos.
