Tovább alszanak a számlák – Az állam az alkotmánybíróság döntése ellenére sem fizet dacolbva sem fizet

Jubileumhoz érkezett a svájci alvószámlák ügye. Tizedik éve küzdenek a háború elõtt svájci bankokban elhelyezett összegek – névszerint ismert – tulajdonosai és örököseik az alkotmánybíróság által is elismert tulajdonukért. Az eddig eredménytelenül küzdõk soraiban megtalálható az eddigi összes állampolgári jogok biztosa, vagy helyettese és a jelenlegi igazságügyi miniszter is. A probléma ismert a legfelsõbb közjogi méltóság, a köztársasági elnök elõtt is, volt alkotmánybíró korából.

Az úgynevezett svájci alvószámlák tulajdonosai illetve örököseik immár hat évtizede várnak jogosultságukra. Olyan számlákról van szó, amelyeket magyar állampolgárok nyitottak a II. világháború vége elõtt Svájcban, ám azokon 1945 után nem volt kimutatható forgalom. Az 1973-ban megkötött svájci-magyar vagyonjogi megállapodás arról rendelkezett, hogy a háború után államosított svájci javakért Magyarország 1,8 millió frank kárpótlást fizet.

A tartozást Svájc 325 ezer frankkal csökkentette, mivel ennyit tett ki a magyar állampolgárok nevén lévõ alvószámlák betéteinek összege. Ebbõl az következik, hogy ezt a pénzt magyar államnak kell kifizetnie. A svájci és a magyar állam megbízásából közülük 37 magyar tulajdonos nevét közzétették.

Miközben a rendszerváltás óta több ezer milliárd forint tûnt el bûnözõk, állegális – de mindenképpen erkölcstelen – ügyletei révén, az alvószámlák ügyében tíz éve öt kormány és fõ képviselõik( igazságügyi, pénzügyi minisztériumok, Kincstári Vagyonigazgatóság, stb.) képtelen volt dönteni.

Az eddigi adatok szerint 37 számlatulajdonos között alig több mint 50 millió forintot kellene szétosztani. A mindenkori hatalom semmibe veszi az alkotmánybíróság hasonló tárgyban megállapított mulasztás felszámolására vonatkozó döntését, az ombudsmanok felszólításait, illetve azon megállapításait, amelyek az alkotmányos jogokkal összefüggõ visszás helyzetre vonatkoznak.

Az ügyben többen kezdtek már több érintett is indított polgári peres eljárást (köztük egy pécsi egyetemi tanár), ám kezdeményezéseik eddig nem jártak eredménnyel.

Az alábbiakban Takács Albert, akkori állampolgári jogok biztosának 2005. október elkészült jelentésének javaslatából idézünk: „Tekintettel arra, hogy a feltárt alkotmányos jogokkal összefüggõ vissásságok az ügyben érintett Pénzügyminisztérium és Igazságügyi Minisztérium eljárásának, érdemi döntéseinek, valamint a jogalkoás elmaradására, hiányára vezethetõ vissza - az Obtv 28.paragrafusa alapján – javaslom a miniszterelnöknek, hogy gondoskodjon az ügy rendezéséhez szükséges jogszabályok megalkotásáról, valamint hívja fel a pénzügyminisztert és az igazságügyi minisztert, hogy hozzák meg saját hatáskörükben azokat a döntéseket, amelyek érdemben mielõbb megoldják a szóban forgó problémát”.

Az elmúlt tíz év küzdelmei falrahányt borsónak bizonyultak. Elõre hát a következõ jubileumi évért!