Szeli a habokat. Járõrhajójával hullámok hátán lovagol. A vízi rendõrjárõr a szó szoros és átvitt értelemében is köztes területen él, ám ez éppen megfelel neki.
Minden értelemben határhelyzet az övé. A helyszín, ahol találkozhatunk vele, se nem Buda, se nem Pest. Amúgy is alulnézetbõl látja a várost. A szárazföld számára nem terjed túl a rakpartokon, csupán az épületek elsõ sorát szemrevételezi vagy a hídszerkezeteket alulról; csónakházak, sódergyárak, álló és szállodahajók világában érzi otthon magát.
Ugyanakkor félúton helyezkedik el a rendõr és a mentõs között, szinte ismeretlen számára a motorcsónakos üldözés, és a város lakói gyakran köszönhetik neki az életüket. Minden esetben fenntartja a rendet. Olykor a budapestiek ellenében is, hiszen az embereket a kánikulában sokszor hipnotikusan vonzza a víz.
A vízi járõr útvonala – elsõ pillantásra legalább – monotonnak tetszik. Egyedül észak-dél irányú mozgást végez, ám azt hosszú távon, 60 folyamkilométeren teszi. Vác és Ercsi között ingázik, egyszer fel, egyszer le.
Északnak komótosabban, délre a Duna is besegít. Budapest csupán egy szakaszát jelenti területének, valahogy kívülrõl tekint Budapestre, a város csupán egy helyszín, egyike az öreg, fenséges Duna mentén igyekvõ emberi létesítményeknek.
A vízi járõr – min említettük - határterületen él. Ennek a vidéknek külön társadalma van. Elõször is a Duna nemzetközi terület. A vízi járõr ebbõl következõen rengeteg külföldrõl érkezõ hajó külföldi személyzetével tartja a kapcsolatot – a vízen.
Aztán a városnak azon fura lakóival, akik a Dunához kötõdnek: a horgászokkal, akik nem sok jóra számíthatnak, ha végre rándul a kapásjelzõ (biztos tippelnek, mielõtt berántanának: bakancs vagy második világháborús bomba akadt a horogra?), vagy a strandolókkal, akiknek viszont tilos a fürdés.
Nem is gondolná az ember, hogy a vízi járõr mekkora nyüzsgésben tevékenykedik: a Dunát közlekedési területként használó sétahajók, kisgéphajók, csónakok, kajakok, kenuk, keelboatok seregletében vigyázza a „jobbra tartsot”, figyeli, hogy minden a megszokott mederben folyik-e.
A szezon a jó idõvel kezdõdik a vízi járõr számára, és azzal is ér véget. Noha némelyikük télen is a vízen marad, az igazi idény tavasszal érkezik el. Az egyes rendezvények, Duna karnevál, augusztus 20, Sziget fesztivál újabb és újabb ürügyet szolgáltatnak neki, hogy járõrhajójával vízre szálljon, és jelenlétével „biztosítsa a terepet”.
Megszokott útvonalát olykor segélyhívások szakítják meg: ilyenkor csapot-papot hátrahagyva vízfolyással ellentétesen közelíti meg az életveszélyben levõ személyt, és ment. A vízi járõr ugyanis azt vallja, hogy „minden, ami a vízen van, abban érdekeltek vagyunk”.
Tapasztalatból tudja, hogy sok minden lefolyt már a Dunán. Holttest, kikötõponton, hûtõszekrény. És ez mind õrá tartozik.
Kedvére van ez a ringó állapot, a döcögés, ahogy a hullámokat elhagyó járõrhajó teste a vízfelszínre csattan.
Mindene a víz. E képlékeny felület, amely mindig változatossá teszi útjait. Ez a félig-meddig állapot, ahonnan Budapest is csak egy távoli nagyvárosnak tûnik.
Újra biztos talajon lépkedünk, mégpedig jó irányba, hogy végre megtudjuk, milyen fortélyokkal képezik ki a vakvezetõ kutyákat,
A honlapunkon megjelenő anyagok, cikkek, dokumentumok, képek, rajzok, ábrák, grafikonok, stb. a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény, valamint a Polgári Törvénykönyv alapján szerzői jogi védelem alatt állnak, és azok bármely, engedély nélküli felhasználása tilos.
