„A nõk ugyanolyan jó vezetõk” - Beszélgetés Makk Katalinnal, a Kölcsey Gimnázium igazgatójával

Az iwiwre még szándékosan nem iratkoztam fel, majd késõbb, ha lesz idõm mindenkinek gyorsan válaszolni – mondja az interjú elején Makk Katalin, a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium igazgatója, amikor névjegykártyát és e-mailt cserélünk. Az igazgatónõ cseppet sem maradi, nem is nagyon lehetne az, hiszen több szerepben, több munkakörben és külföldön is szerzett tapasztalatokat. Makk Katalint többek között arról is kérdeztük, mit jelent döntéshozói szerepben nõnek lenni. (Az interjú elõször a Köznevelésben jelent meg).

Miért döntött úgy, hogy megpályázza az igazgatói posztot?

Mindig éreztem magamban vezetõi hajlamot, olyan területen is, ahol a férfiak voltak a vezetõk. Gyerekkoromban a házunkban a gyerekek közül heten-nyolcan voltunk nagyon jóban. A csapatból csak ketten voltunk lányok, nekem nem okozott gondot, hogy fiús játékokat, újságírósdit játsszunk. Már akkor is figyeltek rám a többiek, mint ahogy a késõbbiekben is úgy éreztem: nekem nem jelent terhet vezetõnek lenni.

Ha már itt tartunk, a pedagógus pályáról is az a véleményem, hogy ott igen fontos szerepe van a vezetésnek. A paidagogosz görög szó jelentése is gyermekvezetõ. Amikor tanárként valaki akár egy tíz fõs csoport élére áll, az már vezetés. Ez egy nemes vezetési mód.

Miben más mégis egy intézmény, egy gimnázium vezetése?

Az iskolában mindennek szervezetten, áttekinthetõen, összehangoltan kell mûködnie, onnantól kezdve, hogy a vízcsapot meg kell javítani, egészen odáig, hogy az akadémikus öregdiák jön vissza megemlékezni az iskoláról. Nagy a stressz, sokrétû munka, számos - adminisztrációs, pszichológiai, menedzseri, érdekegyeztetõ - képességet kell egyszerre mûködtetni.

A nõknél egyrészt ott a család, másrészt ez a szerep nagy állóképességet és állandó döntést követel. Ezért sem akar sok nõ vezetõvé válni. A nõk egy része nem ilyen lelki alkat. Viszont az a nõ, aki erre termett, rendkívül eredményesen tud dolgozni.

Ha már a nõi szerepet szóba hozta, mi a véleménye: egy férfi, vagy egy nõ alkalmasabb vezetõnek?

Az a baj, hogy ez egyáltalán kérdés lehet. A nõk szerintem ugyanúgy alkalmasak vezetõnek, mint a férfiak, sõt sok férfi egyáltalán nem alkalmas rá, mégis ebben a szerepben van. Mindazonáltal a nõknek maguknak kell tudatosítaniuk, hogy mi a legfontosabb számukra az életben, és hogy mennyit bírnak. Hogy az értékek milyen sorrendben követik egymást.

Ezzel kapcsolatban két közmondást idéznék. Az elsõ Sallustiustól származik: Faber est suae quisque fortunae. Magyarul: mindenki a saját szerencséjének a kovácsa. A másik a Zrínyitõl ismert jelmondat: Sors bona, nihil aliud, vagyis Jó szerencse, semmi más.

A kettõ együtt igaz, mert az embernek egyrészt meg kell terveznie a jövõjét, alakítania kell a sorsát, meg kell határoznia, hogy milyen szerepet töltsön be a társadalomban. Másrészt ehhez az is szükséges, hogy a körülmények megfelelõen alakuljanak.

És persze az egyik legfontosabb: megfelelõ társat kell találni. Én például nagyon sokat köszönhetek a férjemnek, aki úgy vélte, jobban meg tudom valósítani a lehetõségeimet az alma materemben.

Amikor megkérdeztem a férjemtõl és a fiamtól, hogy mit szólnának hozzá, ha jelöltetném magam igazgatónak, mindketten támogattak. Sokat segített az édesanyám is, aki tudott vigyázni a fiamra.

Úgy gondolom, a nõk nem megfelelõ érvényesülésének nem a férfiak dominanciája, hanem a nõk bátortalansága és a preferenciáik az okozói.

Mennyit segített Önnek a pedagógiai munkában, hogy a tanári pálya mellett egy másik területen, a médiában, a Magyar Rádióban is sikeresen helytállt?

Meggyõzõdésem, hogy a tanári pályát akkor lehet igazán jó szívvel, állandóan megújulva, teljes adni vágyással folytatni, ha az ember más területen is tapasztalatot szerez. Nagyon kevés olyan embert ismerek, akit ez a pálya a máshol szerzett tapasztalatok nélkül nem szûkít le. A tanári pálya ugyanis fiatalon tart, de infantilizál is. Szerintem azok a legboldogabb tanárok, akik életük egy szakaszában, vagy a tanítással párhuzamosan mást is kipróbálhatnak.

Míg a pályán lévõ férfiaknál ez nem csak lehetséges, de a családfõi szerep, a magasabb fizetés igénye miatt még talán elvárás is, addig a nõknek nehezebb dolga van…

A nõi szerepben ezt kétségtelenül nehezebb végezni, viszont adódik egy olyan lehetõség, ami a férfiaknak ritkán: a GYES, GYED alatt sokat foglalkozhatnak a szaktárgyukkal, olvashatnak, elvégezhetnek még egy egyetemet, szerezhet más végzettséget. Az élet gyönyörû folyamat, az emberi szellem fejlõdésének állandó kalandja.

A nõknél a magánélet, a család sokkal hangsúlyosabb helyet kap, mint a férfiaknál. Hogyan lehet ezt összeegyeztetni a munkával?

Amikor 1990-ben hazatértünk Indonéziából, úgy éreztem, hogy az éjjel-nappal dolgozó, mérnök-közgazdász férjem és az öt éves kisfiam mellett nekem kell biztosítanom a családi bázist. Amellett, hogy már nagyon hiányzott a tanítás, ezért is mentem vissza a Kölcseybe és nem a rádióba. Így a délelõtti órák után a kisfiam mellett lehettem, ami nagyon jó volt, és közben a másnapi óráimra is fel tudtam készülni.

Már egyetemista koromban elhatároztam, hogy a magánéletemet nem viszem be a munkahelyemre. Ez máig így van: ahogy átmegyek a Kölcsey udvarán, szememmel megsimogatom a fákat és érzem: a magánéletem kívül maradt. Ugyanúgy, amikor hazaérek, akkor is szükségem van egy kis átváltási idõre.

Az igazgatói tevékenység mellett még tanít?

Heti 9-10 órában tanítok. Amellett, hogy én vagyok az egyetlen latinos és nagyon szeretem a tantárgyamat, fontosnak tartom, hogy az igazgató ne szakadjon el a tanítástól. Ha nem tanít, - az ünnepségeket és a fegyelmezési ügyeket leszámítva - megszakad a kapcsolata a diákokkal.

Pedig ez óhatatlan egy iskola vezetése szempontjából, hiszen a diákok szokásai, a viselkedési módjai nagyon gyorsan változnak. Ma például már nem lehet a régi módszerekkel tanítani. A diákoknál fejlesztenünk kell az egyéni motivációt, mi például több oldalról közelítjük meg a tanagyagot, sok türelemmel fordulunk hozzájuk.

Névjegy

Már a nagyapám is ide járt az 1910-es években, én is Kölcseys diák voltam, az egyetem magyar-latin szakának elvégzése után pedig két évet itt tanítottam – mutat rá arra, hogy a hely szelleme, vagyis a genius loci milyen erõsen hatott rá.

1978-tól azonban mégis egy másik területen próbálta ki magát: a Magyar Rádió ifjúsági osztályán az irodalmi rovatban dolgozott dramaturgként, majd rovatvezetõ-helyettes, szerkesztõ lett. Két kulturális mûsort is vezetett diákokkal, a Leporellót és a Révkalauzt.

A helytállását és tehetségét nem csak a népszerû mûsorok nagy hallgatottsága bizonyította, hanem több szakmai elismeréssel, köztük egy nívódíjjal is jutalmazták.

1985-ben megszületett a fia, nem sokkal késõbb pedig Indonéziába költözött a család, a mérnök-közgazdász férje ugyanis ott kapott fontos megbízatást. A tanári motívum, a pedagógus attitûd végigkísérte életét, a rádiózás mellett is vállalt magántanítványokat, Indonéziában pedig a magyar kolónia diákjait tanította irodalomra. 1990-ben költöztek vissza Magyarországra, Makk Katalin ekkor tért vissza újra az alma materébe. Nyolc év múlva pályázta meg és nyerte el a Kölcsey Gimnázium igazgatói posztját, azóta – idén tizedik éve – vezeti sikeresen a nagy múltú intézményt.