Nem érdekel minket, hogy mit eszünk

Míg az élelmiszerek szavatossági idejét a visegrádi országok polgárainak közel háromnegyede ellenõrzi vásárláskor, addig a termékösszetevõket csak a fogyasztók alig több mint fele nézi meg – derül ki a TÁRKI és az Image Factory közvéleménykutatásából.

Mind a négy országban többségben vannak a tudatos vásárlók, azonban a csehek és a szlovákok inkább az adott termékektõl teszik függõvé a mustrát, a magyar és lengyel „gyanakvó alapossággal” szemben. Megdöbbentõ, hogy a magyar és a lengyel vásárlók közel negyede soha nem nézi meg, mit tartalmaz az általa vásárolt étel. Pedig a hazai fogyasztók gyanakvását az évrõl-évre egyre nagyobb piaci értékben elõforduló élelmiszerhamisítási botrányok is erõsíthetnék.

Míg a politika az ellenõrzéséket végzõ intézmények folyamatos átalakításával próbál lépni a biztonságos élelmiszerek érdekében, addig a mértékadó piaci szereplõk egyre több alkalommal szólalnak fel a büntetõjogi szigorítás mellett. Nem csoda, hiszen az élelmiszeripar tisztességes szereplõinek milliárdos károkat okoznak az egyre gyakoribb átcímkézési és hamisítási ügyek – állapítja meg a legújabb Társadalmi Klíma Riport.

Nincs jelentõs különbség a visegrádi országok élelmiszervásárlási szokásai között. A magyarok 77, a csehek 76, a lengyelek és szlovákok 75-75 százaléka vizsgálja meg több-kevesebb rendszerességgel az élelmiszerek szavatossági idejét. A gyakoriságban azonban már felfedezhetõ különbség. Amíg minden harmadik magyar és lengyel vásárló ezt minden alkalommal megteszi, addig Csehországban és Szlovákiában ez csak minden ötödik fogyasztóra igaz.

A csehek 55, a magyarok 53, a lengyelek 51, míg a szlovákok 50 százaléka ellenõrzi rendszeresen, hogy az általa vásárolt termék milyen összetevõket tartalmaz. Minden negyedik magyar és lengyel polgár soha nem ellenõrzi, hogy az általa vásárolt élelmiszer mibõl készül, Szlovákiában minden ötödik, míg Csehországban minden hetedik polgárra jellemzõ ez a kevéssé tudatos fogyasztói viselkedés.

A magyarok esetében a kutatási eredmények megerõsítették a sztereotípiákat: a nõk gondosabbak és körültekintõbbek az élelmiszervásárlásnál, mint a férfiak. A nõk 82, míg a férfiak 72 százaléka ellenõrzi rendszeresen a szavatossági idõt. A felmérésbõl az is kiderült, hogy minden hatodik háziasszonynak érdemes megvizsgálnia, amit a férje vásárol, hiszen a férfiak 16 százaléka soha nem ellenõrzi romlott-e az általa megvásárolt élelmiszer.

A kutatás alapján, a Budapesten élõ fogyasztók bizonyultak a legtudatosabb élelmiszervásárlónak. A fõvárosban a vásárlók 85 százaléka ellenõrzi rendszeresen a szavatossági idõt, a vidéki városokban és a községekben ez az arány 75%. A fiatalok és a középkorúak között nincs jelentõs különbség abban a tekintetben, hogy milyen rendszerességgel ellenõrzik a megvásárolni kívánt terméket, szemben az idõsekkel, akik jóval kevésbé tudatos vásárlónak bizonyultak. Tíz fiatalból és középkorúból nyolc rendszeresen ellenõrzi a szavatossági idõt, míg a nyugdíjasoknál kevesebb, mint tízbõl heten teszik meg ugyanezt (67%).

Az iskolai végzettséggel párhuzamosan nõ a vásárlói tudatosság: több mint másfélszer annyi diplomás figyel oda az élelmiszerek összetevõire, mint a maximum 8 általánossal rendelkezõ vásárlók, akik körében 35% azok aránya, akik soha nem vizsgálják meg, hogy mit tartalmaz a megvásárolt élelmiszer, és ötödük soha nem ellenõrzi a szavatossági idõt.

Az évi, közel 3500 tonna lefoglalt és megsemmisített, lejárt szavatosságú, meghamisított vagy egyszerûen csak egészségre veszélyes élelmiszerrel kapcsolatos botrányok gyakran kerülnek a lapok címlapjára, vagy válnak a híradók vezetõ híreivé. A média érdeklõdése azért is növekszik jelentõsen, mert a korábbi évek „spontán” ételmérgezési ügyeit felváltották a tömegesen elõforduló szándékos bûncselekmények.

A politikai erõk nagy figyelmet szentelnek az élelmiszerbiztonsági kérdéseknek, hiszen ezen a területen egyszerûen fogalmazhatnak meg biztonságpárti üzeneteket a választóknak. A Fidesz decemberre hosszú távú pártprogrammal elõállni szándékozó „Jövõnk vitasorozata” önálló fejezetet szentelt a kérdésnek, míg a kormány frissen indított „Fair Play” kampánya a feketegazdaság visszaszorítását az élelmiszerpiac terén is lényegesnek tartja.

Az eddigi legnagyobb hazai élelmiszerhamisítási botrány – a tavaly decemberi M.E.G.A. Trade-ügy – idején az ellenzék és a piaci szereplõket képviselõ egyes terméktanácsok is követelték a büntetõtörvénykönyv szigorítását, ez azonban a mai napig nem következett be. A kormányzat a helyzet súlyosbodására idén az élelmiszerbiztonságot felügyelõ intézményi háló szinte már menetrendszerû átszervezésével reagált, a központosított szervezet irányítását földmûvelési tárcához rendelte, és kilátásba helyezte az önálló élelmiszerbiztonsági törvény megalkotását.

A 2007 októberében felállt új szervezet egységesíti az állategészségügyi hatóságok és a tisztiorvosi szolgálat erõit a fogyasztók védelme érdekében. Nem könnyû az intézmények munkájának értékelése. Nem egyértelmû ugyanis, hogy a kevesebb napvilágra került eset, vagy éppen a nagyobb mennyiségben megtalált veszélyes áru jelenthet nagyobb nyugalmat a fogyasztóknak.

Az élelmiszerekkel kapcsolatos bizonytalanságok a tisztességes piaci szereplõknek ártanak a legtöbbet. Nemcsak a feketegazdaság az élelmiszeriparon belül közel akár 40 százalékosra becsült arányán keresztül éri kár a termelõket, de a keresletet visszaszorító folyamatos botrányok is megtizedelik az ágazat bevételét.

A piaci szereplõk azonban felismerték a kommunikációs és márkaépítési lehetõséget abban a tényben, hogy éppen az import élelmiszerek kapcsán történik a legtöbb visszaélés. A húságazat több kampányt is indított annak bizonyítására, hogy az ellenõrzött hazai húsáru a biztonságos választás.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kiszabott, összesen több száz milliós nagyságrendû bírságok sem bírnak kellõ visszatartó erõvel, mivel a várható tisztességtelen profitból bõven fedezhetõek. Ráadásul, számos jogi kiskapu teszi lehetõvé, hogy a rajtakapott vállalkozások folytassák jogsértõ tevékenységüket.

A bírságok további emelése mellett a nyilvánosság lehetne a megfelelõ visszatartó erõ: egy olyan feketelista, amin egyértelmûen kiderül, hol, milyen visszásságokat találtak az ellenõrzések során. 2007 elején maga Péterfalvy Attila adatvédelmi biztos is felhívta a figyelmet arra a problémára, hogy az állat- és növényvédelmi intézetek vizsgálati eredményei – bár közérdekû adatok – nem megismerhetõek.