Vaszary-kiállítás a Nemzeti Galériában

Vaszary János fantasztikusan gazdag, stílusában rendkívül változatos festõi munkásságát, virtuóz mesterségbeli tudását a legnagyobbak között említi a magyarországi mûvészettörténet írás. A múzeumok és magángyûjtemények falai, az aukciós kiállítások lajstromai napjainkban is arról tanúskodnak, hogy népszerûség töretlen maradt halála után is. A Magyar nemzeti Galériában február 10-ig látható gyûjteményes kiállítása.

A Müncheni Akadémián és a párizsi Julian Akadémián végezett képzõmûvészeti tanulmányait követõen is Párizs mindig meghatározó élménye maradt. A francia fõváros mûvészeti élete kiapadhatatlan forrás volt számára, s ez idõrõl-idõre alakította látásmódját.

1891-ben Vaszary Kolos hercegprímással, atyai nagybátyjával Rómába utazott. A tanulmányait és a pályakezdését támogató patrónus, a magas papi méltóságot betöltõ családtag arcképét számos alkalommal megörökítette. A festõ a Mûcsarnok 1893-as tárlatán lépett elõször a nagyközönség elé egy Vaszary Kolosról készült arcképpel.

Kávéház Teraszán. Képek forrása: Magyar Nemzeti Galéria

Az 1900-as években a szecesszió és a szimbolizmus áramlatába kapcsolódó, reprezentatív táblaképek jellemezték munkásságát, ugyanakkor az iparmûvészet jó néhány ágában is jeleskedett; faliszõnyegek, plakátok, könyvillusztrációk, bútorszövetek, edénytervek kerültek ki keze alól.

Az 1905-ös velencei nemzetközi mûvészeti kiállítás magyar termének vizuális arculatát Vaszary gobelinjei, függönyei és bútorkárpitjai határozták meg.

1904-1905-ben Dél-Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban tett utazást. Velence, Padova, Milánó, Nizza, Monte-Carlo, Monaco, Barcelona, Madrid, Toledo, Segovia tipikus városképi részleteire ismerhetünk ekkor készült festményeinek egész során. 1907-ben a Nemzeti Szalonban került megrendezésre Vaszary elsõ gyûjteményes kiállítása.

Aranykor

Az 1911-ben, itáliai utazása során a bizánci mûvészet letisztult, archaikus képeinek tanulmányozásakor lelt rá új forrásokra. Az új szemléletû alkotásokat 1912-ben, a Nemzeti Szalonban, gyûjteményes kiállításán tárta a publikum elé. Az I. világháború alatt a mûvész haditudósítóként dolgozott, a hadszíntereket és csapatmozgásokat dokumentum értékû képekben és vázlatfüzeteiben rögzítette.

A megrázó élményeket drámai erejû, expresszív festményein dolgozta fel az 1920-as években. Vaszary munkásságát nagy mûvészeti és társadalmi elismerés övezte. Az 1900-as párizsi világkiállításon bronzérmet, az 1902-es torinoi nemzetközi iparmûvészeti kiállításon diploma d'onore-t kapott. 1915-ben San Franciscoban és Brüsszelben állított ki, mindkét helyen aranyéremmel jutalmazták mûveit.

Az 1925 és 39 közötti években, Vaszary János utolsó nagy festõi korszakának képein a nagyvárosi miliõ mozgalmas vibrálása, a társasági élet, a mediterrán táj szépsége, a divatos tengerparti nyaralók lüktetõ kavalkádja és az art deco divatja sorjázik. 1926-ban Klebersberg Kunó kultuszminisztertõl megkapta élete egyetlen állami megbízását tihanyi Élettani Intézet, sajnos azóta elveszett falképének elkészítésére.

Morfinista

Vaszary János, stilárisan sokszínû festõi munkássága és elkötelezett képzõmûvészeti fõiskolai oktatói tevékenysége mellett, aktívan részt vállalt a kulturális közélet alakításában is. Számos mûvészeti társulat alapító tagja és vezetõje volt.

A Magyar Nemzeti Galéria a magyarországi képzõmûvészet kialakulásának és fejlõdésének folyamatát dokumentáló és bemutató legnagyobb közgyûjtemény. Önálló múzeumként 1957 óta mûködik.

További információk: Magyar Nemzeti Galéria 1014 – Budapest, Szent György tér 2., Budavári Palota A-B-C-D épület