Még mindig férfiak készítenek férfiakról szóló híreket, még akkor is, ha az elmúlt öt évben javult a nemek aránya a médiában. Kérdés, hogy mit tehet ezért a média, és mennyiben hibáztatható a társadalom?
Az Igazságosság és Esélyegyenlõség a Nemek között (Igen) Egyesület felmérésének alapját 121 hír jelentette, amelyek egyetlen napon, 2005. február 16-án jelentek meg a magyar médiában.
A kutatásban 11 országos médium: a Kossuth Rádió, a Rádió Café, a Duna Tv, a Blikk, a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet, a Napi Gazdaság, a Nemzeti Sport, a Népszabadság és a Népszava híreit vizsgálták.
A médiában hírforrásként megjelenõ emberek 88 százaléka férfi, õk minden témakörben sokkal nagyobb arányban szerepeltek, mint a nõk. A nõk legnagyobb eséllyel hírességként, sztárként kerülhettek be a hírekbe, az összes többi „komoly” területen – egészségügy, szociális munka, tudomány, politika, közgazdaság, stb. – férfiak a fõszereplõk.
Míg a nemzetközi médiában több a férfi tudósító, nálunk ez az arány kiegyensúlyozottabb.
A hallgatók, nézõk, olvasók gyakran azért nem jelzik ellenérzésüket, elégedetlenségüket a férfi túlsúllyal kapcsolatban, mert hozzászoktak a jelenlegi nemi reprezentációhoz.
A nõk alulreprezentáltsága nem tükrözi valós társadalmi szerepüket, a média pedig sokat tehetne azért, hogy a nemi arányokat kiegyenlítse – vélekednek az IgEn egyesület vezetõi.
Ez eddig rendben.
Kérdések:
Azért van kevesebb nõ, mert az újságírók hímsoviniszták?
Azért, mert a nõk sem akarnak nõi szerepben tetszelegni?
Azért, mert a társadalom nem fogadja el a nõket hiteles forrásként?
Egyáltalán van szükség ilyen felmérésekre?
Na de bocsánat, persze, hogy van. De:
Elgondolkozunk a jelentõségén, vagy elfogadjuk úgy, hogy a nõknek is van hasonló hókuszpókszokra joga?
Egyáltalán mi ez a többesszám?
Elgondolkozunk a jelentõségén, vagy elfogadjuk úgy, hogy a férfiaknak is van hasonló hókuszpókszokra joga?
A nemek szerepének tárgyilagos megítélése fontos dolog. Sõt, talán ma már az is közhely, hogy a feminizmus alaptévedése a nemek szerepeinek egyformává tételére irányuló törekvésük volt, ahelyett, hogy az eltérõ tartalmú szerepel hasonló megbecsültségért harcolnának. Bár én televíziót még soha életemben nem láttam, azt azért furcsállom, hogy a nõk alulreprezentáltsága kritikaként jelenik meg. Az óvodákba pedig sokkal gyakrabban járnak az édesanyák a gyermekeikért (meg szülõi értekezletre is), mint az édesapák, holott - bár hangsúlyozom, nem láttam még televíziót - az valószínûleg sokkal fontosabb dolog, mint a közszereplés. Tessék már tiltakozni egyszer, hogy ki kellene egyenlíteni a gyerekek óvodából való, onnan történõ elhozását a szülõk között. És akkor nyilván az is felháborító, hogy mennyivel több a nõi nõvér a kórházakban (azt hiszem társadalmilag ennél elismertebb feladatot keveset lehet mondani - ha nem így van, az baj). Nyugaton is ezek az arányok, ahol normálisan fizetik õket, vagyis ez nem pénzkérdés. Nade kérem, miért nincs egyetlen nõi komolyzeneszerzõ? Diszkriminálták õket az írásban? Vagy Amadeus traveszti volt?
A nõk diszkriminációja ellen minden esetben fel kell lépni. De az is fontos, hogy õk olyasmit reklamáljanak, ami a javukat szolgálja. A televíziós szereplések 97%-ából állítólag jobb, ha az ember kimarad. Örüljenek, hogy a férfiak járatják le magukat. David Hume of Scotland
A honlapunkon megjelenő anyagok, cikkek, dokumentumok, képek, rajzok, ábrák, grafikonok, stb. a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény, valamint a Polgári Törvénykönyv alapján szerzői jogi védelem alatt állnak, és azok bármely, engedély nélküli felhasználása tilos.
