A futár számára az étterem nyitásakor indul a nap, ekkor kezdõdik a rendelés. Kitolja a motorokat, rendbe szedi magát: felveszi a cég egyenruháját, melyet az évszakoknak megfelelõen utalnak ki, kitûzi névtábláját. A bukót készenlétbe helyezi. Vár. Végre befut az elsõ cím, indul a hajtás.
A pizzákat a szolgálati motorkerékpárjára erõsített mûanyag dobozba helyezi. Télen hõtáskába rakja a meleg ételt és nem bízva semmit a véletlenre, hõtartó kerámiabetétet is elhelyez a dobozban. Semmilyen bûvös praktika nem menti meg azonban attól, hogy ne kelljen sietnie a megadott címre. A futárt nem csak anyagi érdekek hajtják, hogy minél hamarabb a vevõ kezébe adja küldeményét. Ha kihûl a pizza, esetleg nem ízlik rendelõjének, akkor „õt veszik elõ”.
Rutinos mozdulatokkal felveszi bukósisakját, beül a nyeregbe és nekivág a városnak. Mindig a legrövidebb, legnyugodtabb, „kertek alatti”, „bújós” útvonalakat keresi (a körutakat csak délelõtt 10 és 11 között használja), és ha kell, olykor felhajt a járdára, kihasználja jármûve adottságait.
A gond az autósokkal van. Úgy kezelik, mintha amolyan biciklis lenne, nem figyelnek rá. Pedig nagyot lehet borulni a motorral. Rendszeresen elõfordul, hogy nem törõdve azzal, hogy neki van elsõbbsége, ha este meglátja az autó fényszóróját, már fékez is.
A rutinos futár továbbá nem halad álló kocsisorok között. Tudja, hogy rányithatják az ajtót, ráhúzhatják a kormányt, hogy ne férjen el.
A pizzafutár jobban kedveli a város belsõ kerületeit, mivel a sûrûbben lakott területeken gyakoribbak a rendelések.
Elõszeretettel fordul meg körfolyosós bérházakban, bár a belváros bizonyos részeit, hacsak teheti, elkerüli. Irtózik a koszos, omladozó, cigarettacsikkekkel teleszórt lépcsõházaktól, ahol „retek van minden fordulóban”.
Igyekszik minél közelebbi helyekre szállítani, hiszen így több pénz üti a markát.
A város lakóival többnyire jó kapcsolatban van, noha sokan lenézik a futárt. Elõfordul, hogy a pizzát rendelõ magányos hölgyek kikezdenek vele, ám amíg nem zárják kulcsra mögötte az ajtót, miután belépett a lakásba, addig nincs veszélyben.
Amúgy is, leggyakrabban ajtókon, rácsokon, portásokon keresztül adja át a szállítmányt.
A tapasztalt pizzafutár naponta átlagosan 30 címet „visz ki”. Arra törekszik, hogy törzsvevõinek, akiknek lakhelyét gondosan titokban tartja – és akikrõl tudja, mennyi pénzt adnak –, õ szállítsa a pizzát. Ezt úgy éri el, hogy kollégáival elcseréli „rossz címeit”, esetleg megveszi kedvenc rendeléseit.
Az újonc futárt idegenkedve fogadja, hiszen több kolléga között több részre oszlik a jatt. Ám nem telik bele egy hét, és a futárközösség befogadja az új tagot.
A nap végére kifullad, a folyamatos összpontosítás elfárasztja a pizzafutárt. Este 10-kor már égnek a szemei az utcák cikázó fényeitõl, elõfordul, hogy ilyenkor rosszul ad vissza a vásárlónak. Visszaútján abban reménykedik, hogy aznap nem lesz több rendelése.
Fáradtan száll le a nyeregbõl. A motorozás erõsen igénybe veszi az izületeit, ezért a pizzafutár „átlagosan 1,5-2 évig él”.
A honlapunkon megjelenő anyagok, cikkek, dokumentumok, képek, rajzok, ábrák, grafikonok, stb. a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény, valamint a Polgári Törvénykönyv alapján szerzői jogi védelem alatt állnak, és azok bármely, engedély nélküli felhasználása tilos.
