Csillaghalál élõben

A NASA Swift mesterséges holdjának és a véletlen szerencsének köszönhetõen a csillagászat történetében elõször sikerült közvetlenül az elejétõl nyomon követni egy szupernóva-robbanást. A csillagaszat.hu cikke.

A szupernóva-robbanások a legnagyobb energiát felszabadító események közé tartoznak a Világegyetemben, ezért még óriási távolságból is jól megfigyelhetõk.

A robbanást magát azonban eddig még senki nem látta, ugyanis a felfedezéskor az objektum már túl van ezen az egyébként nagyon rövid ideig tartó fázison, s a megfigyelõk csak a környezõ térrész és a robbanás által ledobott anyag kölcsönhatásának eredményét észlelhették.

Ez a folyamat egy néhány hétig tartó kifényesedésbõl, ún. felszálló ágból, majd a maximális fényesség elérése után egy több hónapig tartó elhalványodásból, a leszálló ágból áll.

A robbanás maga tehát mindezideig rejtve maradt a kutatók elõtt, pedig észlelése rendkívül fontos lenne a fizikai részletek alaposabb megismeréséhez. Ehhez azonban tudni kellene, hogy a robbanás hol, az égbolt mely területén, mely galaxisában fog bekövetkezni.

Ennek a valószínûsége azonban nyilván nullához nagyon közeli, bár nem lehetetlen.



2008. január 9-én a gyakorlatilag nulla valószínûségû esemény azonban mégis bekövetkezett, egy szerencsés véletlen a csillagászok segítségére sietett. Alicia Soderberg és Edo Berger (Princeton University) a NASA Swift mesterséges holdjának röntgenteleszkópjával éppen az NGC 2770 katalógusjelû, 90 millió fényévnyire levõ galaxisban 2007 végén feltûnt, de már az elhalványulási szakaszban lévõ SN 2007uy jelû szupernóvát vizsgálták, mikor a galaxis másik részében egy nagyon erõs röntgenfelvillanást vettek észre.

A forrás körülbelül 1 percig fényesedett, amit 7-8 percig tartó halványodás követett az észlelhetõségi határig. Soderbergék azonnal riasztották a földi és ûrtávcsövek irányítóközpontjait, értesítve õket a különleges eseményrõl.

A következõ napok megfigyelései aztán megerõsítették, hogy nem egy ismeretlen típusú objektumról van szó, hanem egy Ibc típusú szupernóva robbanását sikerült már rögtön a legelején elkapni.

A robbanás lefolyásával foglalkozó elméletek azt jósolják, hogy amikor a lökéshullám eléri a csillag felszínét, még mielõtt szétvetné, annyira felmelegíti az anyagot, hogy ennek eredményeként egy erõs röntgen- és ultraibolya felvillanásnak kell bekövetkeznie.

Sodeberg szerint a mostani, véletlennek köszönhetõ felfedezés csak az elsõ lépés, a közeljövõ röntgentartománybeli égboltfelmérései tömegével fedezhetik fel a szupernóvákat már a robbanás pillanatában.

Az eredményeket részletezõ szakcikk a Nature magazin 2008. május 22-i számában jelent meg.